A kert és örökzöld növényei

2019.05.04.

Fenyőfélék és tűlevelűek

Örökzöld fenyő a kertben és teraszonFás szárú növényeink örökletes és környezeti feltételek által meghatározott ritmusban élnek. Ez a ritmika a trópusokon kevésbé, a mediterránban jobban, a mérsékelt és hideg égövben kifejezetten nyomon követhető. Az életritmus főbb szakaszai a következők: tavaszi fakadás, virágzás, nyári növekedés, őszi termésérés és lombhullás, majd téli nyugalom. A lombhullás a leginkább szembetűnő változás. Gondoljunk csak a nyáron zöld erdő ezer színbe való őszi átváltozására, a vastag avartakaróra s a télre kopaszon maradó fák elmúlást idéző hangulatára.

Fák lombjai és levele

A természetes lombhullás, a levelek leválása bonyolult élettani folyamat, melyet mindig a környezeti feltételek jelentős változása vált ki. A trópusokon, ahol állandóan nedves meleg van, a fák sohasem veszítik el egyszerre valamennyi levelüket. A mérsékelt és hideg övben ősszel a fény és a hőmérséklet egyidejű csökkenése, a Föld más területein a rendszeresen ismétlődő száraz periódusok idéznek elő lombhullást.

Ezt követően a fák többé kevésbé nyugalmi állapotban vannak. Ilyenkor az élettani folyamatok lényegesen lelassulnak, némely életjelenség teljesen megszűnik.

Ha figyelmesen megfigyeljük a kertben az őszi lombhullást, azt láthatjuk, hogy a tél beállta után is vannak olyan fák és bokrok, amelynek a levele hiánytalanul és épségben megmarad.

Télikert és terasz fái

Vajon miért hullik le az egyik kerti faj levele és miért marad meg ugyanolyan körülmények között a másiké?
A törzsfejlődés folyamán a fajokat különböző környezeti hatások érték, melyekre a növények eltérően reagáltak, más-más irányban változtak meg. A hő vagy a víz hiányához egyes fajok úgy alkalmazkodtak, hogy a kedvezőtlen évszakban lehullatták levelüket, mások úgy alakultak át, hogy elviseljék a kedvezőtlen körülményeket. Egyes elméletek szerint az örökzöldek ősibb növények, mint a lombhullatók.

A lombhullatás mint tulajdonság csak később alakult ki, ezzel alkalmazkodva a megváltozott körülményekhez, elsősorban a hideghez és a szárazsághoz. Ezt látszik igazolni, hogy fejlődéstörténetileg ősibb növénycsoportok között – pl. fenyő – több az örökzöld, mint az újabbak között.

A fenyő mint örökzöld

Az örökzöld-levelűség a legkülönbözőbb rendszertani egységekben fordul elő. Itt elsősorban a fenyőket kell kiemelni, melynek nagy része örökzöld, s csak néhány nemzetségük lombhullató. A fenyők viszonylag szűk rokonsági kört alkotnak, azonban a lomblevelűek egymástól nagyon távol álló nemzetségeinek fajai lehetnek örökzöldek vagy lombhullatók.

Ezeket a cikkeket olvastad már?